Ropa vieja (kubai recept)

Ropa vieja (kubai recept)

A 2017-es év vitathatatlanul egyik legjobb momentuma a Fördős Zé magazinban való megjelenés volt. Egyrészt örültem annak, hogy ilyen szuperül összerakott újságban szerepelhettem, másrészről pedig büszkévé tett a tudat, hogy bemutathatom egy másik oldalát annak aki vagyok. Örülök, hogy az emberek egy kicsit megismerhették a szivaron, salsán és veterán kocsikon túl is Kubát. Hiszen a sztereotip imidzsen túl, Kuba gazdag kultúrával, természeti szépségekkel és gasztronómiai örökséggel is rendelkezik. Kiskoromtól fogva meghatározó volt a kubai ételek jelenléte az otthonunkban, kubai anyukám rendszeresen készített nekünk rizses babot, különböző kubai pácolt húsokat és kevés, de annál finomabb édességeket, mint a flan vagy a coquito. A blogon eddig még nem igazán posztoltam kubai ételeket, pedig mindig terveztem, de valahogy mindig arra jutottam, hogy amit anyukám készít az úgyis jobb, ezért úgymond nem is voltam rászorulva arra, hogy magam főzzek kubai ételeket. Viszont 2017 nyarán anyukám ki- illetve visszaköltözött Kubába és észrevétlenül, de egyre erősebben nőtt az igényem arra, hogy ápoljam az örökségemet, és visszatérjek a gyökereimhez. Sajnos a nyelvet nem tudom napi szinten használni, ami elképesztően hiányzik, habár egyébként is érdekes volt mindig is a viszonyom a spanyollal; az akcentusomat leszámítva -ami rendkívül irritál engem-, perfektül beszélek spanyolul, ellenben anyukámmal mindig kétnyelvűen kommunikálunk. Ő spanyolul beszél hozzám én pedig magyarul válaszolok. Ez a dolog számomra annyira magától értetődő, ellenben nagyon sokan mondták már, hogy ez milyen furcsa és mennyire érdekesnek találják. A nyelv és a családom mellett, az ételek hiányoznak a legjobban, pontosabban anyukám főztje. De azt hiszem ezt senkinek sem kell magyaráznom, ha koleszba jártatok, vagy másik városban dolgoztok, esetleg külföldön éltek, pontosan értitek, hogy miről beszélek. Szóval amikor kubai ételeket főzök, valahol egy óceánnyi távolságot próbálok éppen legyőzni. Mindezek miatt vált nekem ez a Zé magazinos megjelenés gyakorlatilag “nemzeti üggyé”, a szó legpozitívabb értelmében. 🙂

Mindenképpen szerettem volna nektek is elhozni ezeket a recepteket, mert úgy gondolom, hogy ezeknek mindenképpen helyük van a saját oldalamon is. Ugyanakkor még egyszer köszönöm a lehetőséget a Zé magazinnak, Petinek, Nórinak, Lucának, Áronnak pedig gyönyörű szép fotókat. Egy élmény volt, nem csak a közös mojitozás miatt. 🙂 Egy tisztelet példány pedig úton van anyukámnak is, hiszen nélküle ez az egész létre se jöhetett volna. <3

Először a Ropa vieja, vagyis “öreg ruha” receptjét hoztam el nektek. Ez az egyik legközkedveltebb étel Kubában. Amellett, hogy főtt rizzsel esszük, nagyon sokszor eszünk mellé avokádó salátát vagy sült banánt, de így önmagában is isteni.

HOZZÁVALÓK 4 főre

900 g sertéscomb vagy marha hasaalja

1 nagy fej hagyma

6 gerezd fokhagyma

1 db piros kaliforniai paprika

3 ek olívaolaj

1 konzerv darabolt paradicsom

zöld olívabogyó

2 tk ecet vagy citromlé

1 babérlevél

2 tk őrölt római kömény

3 tk oregánó

bors

ELKÉSZÍTÉS

A húst 4 egyenlő részre vágjuk, majd feltesszük annyi vízben főni, amennyi ellepi. A hagymát és a kaliforniai paprikát negyedeljük, és 1-1 darabot a főzővízhez adunk. Fokhagymanyomóban átpréselünk 3 gerezd fokhagymát és szintén a főzővízhez adjuk. a Húst lefedve 1,5 órán át főzzük.
Amikor a hús elkészült, kiszedjük a vízből egy tálcára és hagyjuk kihűlni. (A főzővizet leszűrve, elrakhatjuk alaplének például risottohoz)
Miután kihűlt a hús, kézzel vagy villával szálaira szedjük. Minél vékonyabbra sikerül annál jobb.
Egy lábosban felhevítjük az olajat és a maradék hagymát kis kockákra, a maradék paprikát pedig vékony, 1 centis csíkokra vágjuk. Az olajon addig pirítjuk, amíg a hagyma üvegessé válik.
Hozzáadjuk a húst, a maradék 3 gerezd zúzott fokhagymát, a darabolt paradicsom konzervet és jól elkeverjük.
Hozzáadunk ízlés szerinti mennyiségű olívabogyót és az ecetet vagy citromlevet, jól elkeverjük, majd fedő alatt 20 percig főzzük.
Főtt rizzsel tálalhatjuk
Jó étvágyat hozzá!

Letti

A recept eredetileg a Fördős Magazin 2017-es karácsonyi számában jelent meg.

A fotókat készítette: Erdőháti Áron



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.