Utazás a Côte d’Azur-ra

Utazás a Côte d’Azur-ra

Hol is kezdjem?…

Próbáljuk meg az elejétől. Szóval egy esős októberi napon itthon ültem és unottan végipörgettem Facebookot , amikor megláttam egy Wizzair akciót: olcsó jegyek Nizzába. Nos így kezdődött a cote d’azur-i kalandunk. Kiskukta tudja, hogy a legváratlanabb pillanatokban (értsd:olcsó jegyek BÁRHOVA) képes vagyok felhívni, hogy “van-e kedved XY dátumokon Z helyre menni?” Persze én addigra már a szállást is kinéztem, tudom miket nézünk meg, mit eszünk stb. Sok választása nincs, de a jelek alapján élvezi 😀 Így történt, hogy három héttel az utazás előtt megvettük a jegyeket, lefoglaltuk a mini szállásunkat Airbnb-n, -amiről élőben kiderült, hogy sokkal minibb mint hittük, viszont valóban a város szívében volt-, én pedig elkezdtem tervezni a programunkat, avagy miket tudunk belesűríteni a négy teljes napba.

Mielőtt elutazunk ráhangolódásképpen mindig szeretem átolvasni az aktuális hely törtélnemét és képeket nézegetek a helyről. Nagyon örültem amikor megtaláltam a Best of Nice blogot, ahol minden le van írva Nizzáról, egészen az árkategóriákra bontott éttermektől, a buszjegy árakig, tényleg minden benne van. 

Figyelembe véve, hogy még soha nem voltam Franciaországban (ha csak a ’96-ban történt Kuba-Magyarország közti reptéri tranzitot,  nem számítjuk bele), a legtöbbet szerettük volna kihozni belőle. A Côte d’Azur mindig is bakancslistás volt és a középiskolai emeletszintű francia tanulmányok után szinte kötelezőnek éreztem a látogatást.

Az első -avagy a 0.- napunk nem érdemel különösebb említést, este 9-kor szálltunk le. Kilépve a reptéri ajtón  rögtön megcsapott a mediterrán országok levegőjének ismerős, sósan édeskés illata. Imádom! A reptér közvetlenül a tenger mellett van, a híres Promenade des Anglais sétány kezdeténél. Ott még (szerencsére) működik az Uber, ahol a legalapabb autó is egy új szériás Merci, Eviannal bekészítve az ülések mellett. Az út ára a szállásunkig kevesebb volt, mint itthon taxival a reptérig, viszonyítási alapként csak ennyit mondanék. 🙂

A franciák korán fekszenek, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy este 10-kor igen nehezen találtunk nyitva lévő éttermet, az ottani bevásárló utcán, a Rue Massena-n. Nem panaszkodom, mert vacsorára sikerült kagylós tésztát ennünk, ami ott specialitásnak számít, így a 0. nap sikeresen zárult.

Nizza és Viuex-Nice, azaz az óváros

Felkeléskor az első utunk egy boulangerie-be, vagyis egy pékségbe vezetett. Eltökélt szándékom volt, hogy degeszre eszem magamat Franciaországban, annyiféle féle francia ételt szerettem volna kipróbálni amennyit csak bírtam. Teljesen megbabonázott a választék, ami a legegyszerűbb sarki pékségben fellelhető; 6 féle baguette, 3 féle -mandulás-csokis, krémes és az elmaradhatatlan klasszikus vajas- croissant, ezer féle  petit fours, tartelette.. Minden ami szem-szájnak ingere kora reggel. Magamhoz abszolút nem híven alig készítettem az ételekről képeket, de az ízüket még mindig fel tudom idézni, ha erősen koncentrálok.

Nagy “álmom” volt még, hogy a tenger mellett fussam le a reggeli kilométereket, ezért a bőröndbe pakoltam futó cuccot is. Az instagram storymban láthattátok, hogy milyen gyönyörű szép napsütéses reggelben volt részem futás közben. Nem mondom, hogy mindennap így kezdtem a reggeleimet,de büszke voltam, hogy legalább egyszer sikerült.

Az első nap az andalgásról, az apró utcácskák felfedezéséről szólt és magunkba szívtuk a napsütötte város életmódját.

Kirpóbáltuk a hely specialitását a socca-t, ami csicseriborsólisztből készült palacsinta. Igazi francia street food, óriási kerek serpenyőkben sütik az utcai árusok és darabokra tépkedve árulják. Kicsit semleges, édeskés íze miatt magában vagy egyéb gyors ételek mellé,mint a petit farcis-val fogyasztják. A petit farcis igazi házias étel, falatnyi zöldségszeletek, darált hússal megtöltve, ahány provincia, annyi változatban készítik, bár a nizzaiak szerint, az övék az igazi.

Az óváros igazi olaszos hangulatot áraszt a színes házakkal határolt keskeny sikátoraival; nem véletlenül, hiszen Nizza a 19. század közepéig olasz fennhatóság alá tartozott. Utazáskor keresem az autentikus helyeket, szeretek a helyi boltokban vásárolni, hely ételeket enni. Ezt a hangulatot legtöbbször az óvárosban találom meg. Ilyenkor tiltólistán van mindenféle ismert nemzetközi lánc, már ami a vásárlást és az étkezést illeti. Számomra nincs is kiábrándítóbb amikor valaki egy másik országba érve rögtön egy McDonalds vagy ismert kávézó felé veszi az irányt. Muszáj néha tágítanunk az ismereteinket és a komfortzónánkat, egy külföldi utazás pedig a legjobb alkalom erre.

Cimiez

Cimiez Nizza egyik városrésze ami a hegyoldalba épül. Pár perc buszozással lehet feljutni a városközpontból. Árnyas ligetek, római kori aréna romok, olajfaligettel szegélyezett parkban petanque-ot játszó idősek és nyugalom, ez jellemzi ezt a városrészt. Megnéztük a még mindig működő kolostor kertjét, ahonnan belátni a pályaudvart és a kikötőt.

Saint-Paul-de-Vence és Vence

Szerencsére a Francia Riviéra kis ékszerdoboz városai nem esnek messze egymástól. Saint-Paul-de-Vence 45 perces busz útra van Nizzától. St-Paul gyakorlatilag egy szinte érintetlenül maradt középkori városka, ami később művészteleppé avanzsálódott. Gyakori vendégek voltak itt olyan festők mint, Picasso, Matisse vagy Chagall. Ezért az első benyomás -belépve a városkapun-, hogy itt aztán minden utcácska dugig van galériákkal. Engem mégis a középkori hangulat és az egyszemélyes, keskeny, apró köves utcák hangulata ragadt meg. Főszezonon kívül utazni azért is jó, mert a nyári tülekedés helyett mindent kényelmesen megnézhettünk.. Imádom ezeket az üres utcákról készült képeket, csak egy-egy cica tarkította a látképet. Meglátogattuk Vence-t is ami St-Paul-tól 5 percnyi buszútra van. Nem túl izgalmas város, egyébként itt is az óvárosi rész fogott meg és a Craquelin Vencois, ami egy helyi, cukrozott mandulával borított sütemény. Isteni finom volt, biztosan megpróbálom elkészíteni itthon.

 

Monaco és Menton

Az egy órás buszút alatt Monaco felé, több üdülő városon haladtunk át, mint például Eze vagy Villefranche. Ezekre persze a 4 nap alatt nem volt időnk és valószínűleg nyáron több értelme van meglátogatni. Mindenesetre a kilátás a hegyszélén vezető utakról gyönyörű volt. A tenger valóban azúr kék, csillogott a napsütésben. A hegyoldalból házak és villák kandikálnak ki. Valójában irigylem az ott lakókat, akik mindennap erre a kilátásra tekinthetnek le. A buszvezető nem túl idegbajosan tövig nyomta a gázt, a kacskaringós, tenger fölött meredező utakon haladtunk százzal. Én izzadtam, a vezető pedig kedélyesen cseverészett az egyik utassal és telefonon. Akkor nem hittük, hogy túléljük, de szerencsére most már bejegyzésben írok róla 😀

Monaco olyan mint amilyennek mondják; yachtok, százmilliós autók, jól (értsd:rohadt drágán) öltözött emberek. A legnagyobb döbbenetet bennem a helyi shopping center okozta, -ahol persze csakis high-end márkák boltjait találtuk-; nos itt a mosdó is faberakásos, márványpultos darab volt. Ne értsétek félre, persze jártam már igényes mosdóban, de az itthoni bevásárlóközpontokban nem tömör faajtó van, az is biztos 😀 A helyi buszra felszállva az idős nénik(!) egyenruhaszerűen mind monogramos táskákkal rohangáltak. Csupán négy Rolls Royce-t láttunk amíg ott voltunk, a többi értékes autó mellett. Mivel Monaco a világ legsűrűbben lakott (törpe)állama, nem meglepő, hogy felfelé terjeszkednek. A zsebkendőnyi hegyoldal ahol elhelyezkedik a hercegség, telis-tele van magasra nyújtózó házakkal, 15-20 emelet a minimum. Nagyon forgalmas és nagyon zsúfolt. Dióhéjban nekem ennyi a benyomásom Monacoról. A tenger itt is mély kék, sűrűn pettyezve fehér yachtokkal. A legpazarabb kilátás a Jardin Exotique kaktuszkertjéből nyílik Monte Carlora.

Ugyanazzal a busszal ami Nizzából Monacoba tart eljutottunk Mentonba, ami a Riviéra utolsó városa és az olasz határnál található. Citromjáról, limoncellojáról híres és valóban sok citromfa van még az utcákon is. Egyébként túlzottan nem fogott meg, bár lehet azért mert sötétedésre értünk oda. Mindenesetre azért adok neki még egy lehetőséget valamelyik nyáron.

Pár infó ami jól jöhet az utazáshoz:

  • Nizza nem túl nagy város, legalábbis a fő látványosságok mint gyalogtávon belül találhatóak. Érdemes olyan szállást (nagyon ajánlom az Airbnb-t) foglalni ami a központban van. 
  • A távolsági buszokra a jegy 1,50 EUR-ba kerül, szóval mindenképpen iktassatok be egy-két kirándulást más városokba ha már ott vagytok.
  • A monaco-i Casinot turisták is látogathatják, van dresscode ( csak a strandpapucsot/ruhát nem engedik, farmer-pulcsi összeállítással be lehet menni),  útlevél  kell a belépéshez.  Nagyon szép belülről, nézzetek be helyettem is (nem volt nálam útlevél 🙁 )
  • Ha esetleg off-season mennétek mindenképpen vigyetek magatokkal vastagabb pulcsit, kabátot. Annak ellenére, hogy Nizzaban 365/300 napon süt a Nap és délen van; a 14-17 fok ott is nagyon hideg tud lenni a nedves tengeri levegő miatt.
  • Ha az éttermek mellett látsz egy képet kagylókról és az van ráírva, hogy “á volonté” Jó helyen jársz! All you can eat kagylót (sülkrumplival, ez a helyi szokás)nagyon sok helyen tudsz  enni Nizzában, mindenképpen érdemes, hiszen ezeket ott helyben, frissen fogják. Öblítsd le egy pohár chardonnay-val és mosolyogva dőlj hátra, az élet szép.
  • Főszezonon kívül szembesülni fogtok azzal, hogy nagyon sok minden zárva van.
  • Az éttermek egyszer ebédidőre nyitnak ki majd bezárnak és este 7 körül nyitnak újra vacsorára, ami szerintük olyan 10-ig tart.
  • Az éjszakai élet nem túl erős, hajnali 2 óra körül a legtöbb bar avagy brasserie bezár.

Hol érdemes enni?

Mi ezeket a helyeket próbáltuk ki, ajánlom mindegyiket.

Chez Renée Socca: Nizzai gyorsételek és socca! Olcsón

Emilie’s Cookies: Pár francia lány összeállt és nyitottak egy amerikai stílusú sütizdét. Lehet, hogy a sütik amerikaiak, de a technika és a “feeling” nagyon francia 🙂

Le Festival de la MouleAll you can eat kagylóétterem a piactér, Cours de Saleya szívében

La p’tite cocotteTradicionális nizzai konyha, szezonális és helyi alapanyagokból, az óváros közepén.

Boulangerie Comme Autrefois: Igazi francia pékség, ami reggelente dugig van munkába siető helyiekkel, akik egy gyors szendvicsre, pizette-re vagy kávéra szaladnak be.

Boulangerie Multari: Szintén egy jó kis reggeliző hely. Érdemes az óváros melletti pékségükben megreggelizni. A kávé és croissant majszolás közben, könnyen el lehet bambulni a helyieken. Persze nyugodtan csúsztass be a menübe egy csokis éclair fánkot, hiszen Franciaországban vagy.

Ne kerüljetek olyan kínos helyzetbe mint én, hogy aztán az eladó hölgy megvető pillantások között szolgáljon ki; soha de soha ne kérdezzetek rá, hogy van-e croissantjuk! Persze, hogy van…

Hol érdemes vásárolni?

Nem igazán shoppingoltunk, viszont ha valami nagyon franciásat szeretnétek hazavinni ajánlom a következőket:

Monoprix: jó minőségű, alapanyagű ruhák, kiegészítők, konyhai eszközök, kozmetikumok, olyan “mindenes” bolt. Ott szereztem a világ egyik legjobb sommeliér-je által írt francia borokról szóló könyvet és egy fekete bőr, elegáns kártyatartót. A cannelé formákat sajnos otthagytam, ha arra járnátok mostanság, helyettem is vegyétek meg és ígérem küldök hozzá receptet 🙂

Librarie Massena: Francia könyvek minden mennyiségben, angolul is. Sajnos a szakácskönyv választékuk nagyon gyér volt, de azért hoztam haza magamnak egyet.

Engem teljesen elvarázsolt Franciaország, főleg Nizza, megkockáztatom-bár mint említettem, ez az első alkalom, hogy ott jártam- jobban tetszik mint a mindenki által imádott Párizs. Majd meglátjuk.. Az biztos, hogy már a visszatérést tervezem, ami ha minden jól megy hamarosan megtörténik. 🙂



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.